Walhalla Dzsungáriai Hobbitenyészet

Lucky-ról...

Eljutottunk Lucky-hoz is, na őt senkinek nem adom oda. Számomra egy nagyon kis értékes pöttömke. Eleinte nem volt olyan jó a kapcsolatunk, mert folyton kiugrált és rohant a kezemből. De az idő előrehaladtával úgy megszerettem, hogy képtelen lennék tőle megválni.

Hogy miért is? Talán a két hatalmas gombszeme miatt, de esetlegesen hogy az első olyan hörcsi aki folyamatosan két lábon járva járkál xD és ha benyúlok hozzá rácsimpaszkodik az ujjamra és elkezdi nyalogatni. Imádom ezt a hörcsit, nagyon kis izgő mozgó, de jól elvan a tenyérben is. Kalandozni ő is szeret, bár nem hagytam neki esélyt, így nála muris dolgok még nem voltak. Tenyészetemben született első oroszkék anyukája.

Ezúton is nagyon köszönöm Timinek a hörcsit egy cukorborsó.

A hozzám kerülése kissé kalandos volt. Ugyanis azt hittem fiúcskát kaptam, viszont később kiderült hogy kislány. Lényegében véve szerettem volna egy kék hörcsit, ami fekete hordozó, ugyanis oroszkék-próbát akartam csinálni. Ha fiú lett volna, Lina párja lett volna. Így viszont Silvert szánom párjának, későbbiekben pedig Lui-t. Szerettem volna egy lányt, de sajnos a tenyésztője azt mondta hogy már csak fiú van ilyen színből, viszont a fiút vitték el ezek szerint. Így szerencsémnek tartottam, hogy teljesült a vágyam. Mivel sok helyen volt Mázli nevű hörcsinév így kicsit egyedinek akartam hogy látszon a neve, ebből jött a  Lucky (angolul szerencsét jelent) név. Számomra nem is a höriválasztás, hanem a névválasztás okozott mindig problémát, de neki azonnal tudtam mi lesz.

Silverrel sikeresen fedeztettem és első alma hatalmas lett, picit féltettem is mert olyan kis vékonykás alkatú volt. Törékeny mint egy kis virágszál. De álmomban sem gondoltam volna hogy 8 apróságnak ad életet és mindet fel is neveli. Nagyon jó teje lehetett ugyanis a picik egyformán fejlettek voltak, nem volt gond velük később se, mivel talán 1 kivételével igazi kis kézbelapulósak lettek olyan 3és fél hetes korukra. A legviccesebb az volt mikor a kicsik 8an a szélrózsa minden irányába elkezdtek mászkálni. Jó anyuka révén ő persze az összeset vissza akarta vinni, de alighogy bekerült egy, kijött egy másik  Ennek ellenére állíthatom a terhesség jót tett neki, azóta kicsit kerekdedebb az alkata is.

Remélem sokáig velem marad még és sok közös és boldog emlékeink lesznek (bár nem tudom egy hörcsög emlékezete vajon meddig tarthat).

Sajnos mire róla megírtam ezt a kis szösszenetett, a fentiek úgy határoztak, hogy mennie kell Pénteken este 10 fele (2011.07.22.) hívott barátnőm, hogy nem mozdul. Nem akartam elfogadni, elhinni, hogy nincs többé. Azon az estén szemhunyásnyit se tudtam aludni, sajnos hazafele azonnal nem tudtunk jönni, ahhoz túl késő volt már. Féltem hazajönni másnap, folyamatosan azon tanakodtam, hogy látom e újra rám emelni a gombszemecskéit. A kislánykát külön hordódobozkába rakattam és betakargatta barátnőm, hátha csak kihűlt. Volt már rá példa, hogy halottnak hittek állatkát és feltámadt. Ugye sokan gondolják, hogy az utolsó pillanatig élt bennem a remény. Még így két nap távlatából is könnybe lábad a szemem, ahogy ezeket a sorokat írom. Szerintem azok, akik tiszta szívükből szerették a kedvenceiket, és ténylegesen kedvenceket, akikhez mindig volt egy jó szó, egy kézsimítás (mielőtt elmentünk nyaralni az ő buksiját simítottam meg legutoljára, erre tisztán emlékszem és rámosolyogtam), azok átérzik azt a fájdalmat, ami még mindig bennem van. A képekre is úgy nézek, hogy közben sírhatnék kerülget. A halál mindig fájdalmas, tudtam eddig is. Ő meghalt, de továbbra is bennem él az emléke, a szívemben. (frissítve: 2011.07.25.)